Toronyiránt

2007. 12. 07. 

Pszt!

Majdnem egy hete itt vagyunk már, de ma végre elindultunk toronyiránt. A Notre-Dame de la Garde Marseille egyik legmeghatározóbb pontja, és állandó tájékozódást is ad. A 154m magas hegyen álló templom szinte mindenhonnan látható éjjel-nappal. Ezért az egyik első kiszemelt célpontunk volt ideérkezésünk óta.

Pieta

Ma rászántuk magunkat, és bár esőre állt, bíztunk a szerencsénkbe, hátha kijavul az idő. Nem tette, ellenben sikerült szépen eláznunk.

Csaba és Dódi

A felfelé út nem kispálya. Mentünk toronyiránt, és néha kisebb kerülőkkel ugyan, de feljutottunk. Sajnáltuk, hogy a fények nem a legmegfelelőbbek, és az eső is szinte varázsütésre akkor kezdett el esni, mikor felértünk a templomhoz.

Esőben

A templom hangulata kárpótolt mindenért. Sokkal kisebb belülről, mint azt lentről hittük, és kicsit díszesebb, mint azt az ízlésünk kívánná, de azért megérte az utat! A templom már századok óta a hajósok, halászok szent zarándokhelye, és ezért nagyon érdekesek voltak a boltívekről lelógó hajófüzérek.

Notre-Dame de la Garde

Átfázva érkeztünk haza, és egy rövid szieszta után indultunk a mai koncert helyszínére a 11. kerületi Eglise de la Valentine-be. Kicsi peremkerületi templom, én már nem is Marseille-ben éreztem magam, hanem valami kisvárosban. Remek közönség, kedves kis templom, mi kell még a jóhoz?

Eglisé de la Valentine

A koncert után viszont mellélőttek a szervezőink, és a vacsora helyszínén elfelejtették közölni, hogy ott épp egy hatalmas party van ma, tehát átvághatatlan cigifüst és tucc-tucc zene.

Party

Kisebb kavarodás után végül szépítettek, és a kagylós tészta amit kaptunk kárpótolt a kényszerű várakozásért. Még egy fájdalmas pontja volt az estének. A székem mellé tett gépem beakadt mikor fel akartam venni, és visszaesett a padlóra. A rajta lévő 50/1.8 fájdalmasan megadta magát, és darabjaira hullott. Oda a kedvenc portré-obim... Nehéz napok várnak rám, már látom.

Arni