2007. 12. 11.
 |
| Cap Morgiou |
A szállodánkból kilépve dél felé tekintve egy morcosan kalandos kinézetű csupasz sziklás hegyvonulat látszik. Elsősorban Laciban és bennem merült fel, (na persze, a két fotós...) hogy mégiscsak meg kéne nézni közelebbről azokat! Akkor még nem tudtuk, mi van a sziklák túloldalán. Ma volt a napja, hogy megtudtuk: a tenger.
 |
| A látvány Cassis felé |
Nahát ez így túl szimpla. Nem simán a tenger, hanem egy olyan partszakasz, amit csak filmekben lát az ember, és akkor is azt mondja: áh, csak makett! A neve Calanques, ami Marseille és Cassis között húzódik 20 km hosszan. Mesébe illő táj!
 |
| Sormiou kikötője |
Szerencsénkre csodálatos nap virradt ránk, és reggeli után azonnal útra keltünk. Olyannyira Marseille része ez a partszakasz, hogy megtudtuk több helyi buszjárat is kijár ide. A parkolóból egy kb fél órás hegymászás következett, ami alatt szinte semmit sem láttunk, mert a nap pontosan az út dölésszögében sütött szemből. Aztán miután teljesen kiégett a szemünk, elértük a tengert, és azt hittük káprázat csak amit látunk. A szépséget leírni nem lehet, de a hullámok táncát muszáj elmesélnem! A sziklákra kiérve hatalmas szél fogadott minket, és ami a számunkra ritka, hogy nem a tenger felöl fújt, hanem épp ellenkezőleg, a hátunk mögül csapott le a tengerre. Nem hinném, hogy 80-100 km/h-nál nagyobb szél lehetett...
 |
| Kutyára fúj a szél! |
Szóval lábunkkal gyökeret eresztettünk a sziklákba, mielőtt sirályként körözni kezdünk mi is az öblök felett. Ez a szél leérve a vízre, annyira felborzolja a felszínt, hogy a vízcseppek szárnyra kapnak, és táncolni kezdenek a tenger felett. Ha a hideg szél nem fújt volna, még mindig ezt nézném. Egyszerüen csoda!
 |
| Tengertánc |
Fényképezőgéppel szinte befoghatatlan látvány ez az egész, és nagyon nehéz megérteni azt az érzést, amit a fjordok felett eltörpülő ember érez a maga kicsiny valójában.
 |
| Összekapaszkodva |
Nehéz szívvel fordítottunk hátat a látványnak, és indultunk vissza a kocsihoz. Persze, megint Arni meg én voltunk az utolsók... Egy hirtelen ötlettől vezérelve, mivel még a többiekben is maradt elég vágy az újra, ezért kitaláltuk, megnézzük Cassis-t, a Calanques másik végét.
 |
| Cassis kikötőjében |
Ez egy kis halászfalu, meghitt tengerparttal, csónakokkal, pálmafákkal, és régi szűk kis utcákkal. A boltban vettem egy üveg rozét, egy kis camambert, bagettet, és a terv, hogy majd a parton leülve elfogyasztjuk szépnek hangzott. Ám a szél itt is hideg és metsző volt, tehát a sajtot és a kenyeret megettük út közben, a bor meg hazajött velünk.
 |
| A szélben ülve |
Ja, azt mejd elfelejtem mesélni, hogy miközben mi megfagyni készültünk a parton, néhány idősebb hölgy és úr vígan lubickolt a kb 15 fokos tengerben. Brrrrrrr!
 |
| Hableány a parton |
Az egész út legcsodálatosabb élményeivel tértünk vissza szállodánkba, és rápihentünk az est nagy programjára, A meccsre! De erről majd később!
 |
| Nagy lépések |
 |
| A szállító |
 |
| Hírek |
 |
| Képből kimenős visszanézős |
 |
| Partvonalak |
 |
| Kereszt-világítás |
 |
| Buszra |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése