johnnyfotó: Napoleon nyomain

2007. 12. 14.

A világítótorony

Kevés időm maradt a városnézésre a délelőtti ajándék-vásárlás után, de az idő olyan gyönyörő volt, hogy bűn lett volna kihagyni ezt a napsütést. Így hát célirányosan vágtam neki az útnak, irány a föld alá!

Metro, Vieux Port

Elment...

...és jött a következő

Metróval mentem a Vieux Port-ig, - a kikötő csücskében van az egyik megálló - és onnan a déli oldal felé vettem az irányt. Amikor If-re mentünk a hajóval, már akkor kinéztem magamnak ezt a helyet. A vízről nézve egy monumentális kastélyt és egy beszédes mozdulatú szobrot láttunk az öböl csúcsán levő kis hegyen, és ez felkeltette a felfedezési vágyat bennem. A metró megállótól egy jó 20 perces séta, mire az ember elér az öböl végébe, és ahol én azt hittem, hogy már vége a városnak, ott egy forgalmas negyed kezdődik. Arra sajnos nem volt időm, hogy ezt a városrészt megnézzem, mint ahogy a parton végigbuszozni sem, (pedig azt is elhatároztam), de a lényeg a Palais du Pharo, amiért idejöttem, az most előttem magasodik. Illetve nem is. Erről az oldaláról egy szép kis francia kastélynak tűnik, számomra az a nagysága ami a tenger felől volt látható elillant.

Palais du Pharo

Talán a nagy tér, ami erről az oldalról fogadja az idelátogatót, az az oka. A kastélynak érdekes története van, nem szeretnék részletekbe belemenni, sosem volt erősségem a történelem. A lényeg, hogy Marseille Napoleon tiszteletére emeltette, de mire elkészült okafogyottá vált az egész, a császárságnak vége szakadt. Tehát Napoleon sohasem tette be a lábát ebbe a házba, mégis az ő szelleme hatja át a helyet. A berendezés nélküli épület egy ideig üresen tátongott, majd egészségügyi iskola, manapság pedig egyfajta "második városháza" lett belőle.

Tengerésztisztek

Délutáni pihenő a parkban

A lényeg egyrészt a külső, másrészt a kilátás, tehát eszembe sem jutott ezt a kevés időmet egy szétdíszített palotabelsővel elütni. Az a bizonyos szobor sem olyan lenyűgöző, mint lentről, de a látvány az öbölre és a szembe csúcson levő világítótoronyra (innen a palota neve egyébként) hihetetlen. Innen nézve egész szép város ez a Marseille...:)

Mozdulat a város felett

Miután meglőttem a kötelező képeket, visszafelé indultam, mert a bal partnak van még egy látnivalója: a Fort St. Nicolas, a Miklós-erőd. Ez a hatalmas kőtömeg is a harcos múltra emlékeztet. A város kikötőjét az öböl két partján álló erődökkel védték. A kikötő felé eső rész városi parkként funkcionál, de a belső részek katonai területek manapság is, tehát oda nem lehet bemenni egy magamfajtának.

A bástya, a világítótorony és a magányos olajfa

Maradt a triviálisabb része, az új nézőpont kihasználása. Ezekből találtam is, új látvány fogadott a városra innen nézve, de én mindig magamat keresem, amit "csak én látok". Egy városkép lerágott csont, merüljünk el inkább a részletekben. Szép éles fények voltak, kora délutáni napsütés, tehát fényképezőgép fekete-fehér állásba, kontraszt feltol, és mehet a képvadászat.

Az erődben

Sajnos az idő nem nekem dolgozott most, mert kegyetlenül rohant, és nekem vissza kellett érnem a szállodába nem sokára. Így a sétálgatásos-kivárásos fotózásra nem maradt ma időm. Sebaj, azért a mai kötelező sirályportréimat ismét megcsináltam, és mivel pont lemaradtam a metróról, ezért ott is volt pár percem még alkotni.

Aztán irány a mai koncert, a 9.!