2007. 12. 12.
 |
| Belső csend |
Egészen érdekes élményben volt ma részünk. Elhagytuk a kontinenst, és Afrikába utaztunk. Nem kellett hozzá más, mint egy szimpla metrójegy. Franciaország is többek között arról híres, hogy nagyon sok az "idegen" benne. Persze ők már rég francia állampolgárok, de a régi gyarmatokról bevándorolt színesbőrüek, arabok, ázsiaik nagyon nagy részét alkotják a társadalmuknak. Fokozottan igaz ez egy ilyen városra, mint Marseille, ami az Afrikából érkező hajók kikötője.
 |
| Lufi |
A diadalív után kezdődő városrész olyan, mintha Afrika egyik nagyvárosának medinájába (belvárosába) kerültünk volna. Piaci forgatag fogadott minket, francia szó csak elvétve, és a portékák is az arab bazárokat idézte.
 |
| Vásári forgatagban |
 |
| Vevőre vadászva |
 |
| Beszélgetés a portékák felett |
Egészen friss élményeim vannak a tunéziai bazárokról, hiszen Kedvesemmel múlt hónapban fedeztük fel ezt a számunkra idegen, de nagyon érdekes kultúrát. Ami itt szembetűnően más, hogy nem lehet alkudni. Az árak eléggé lenn vannak a francia szinthez képest, de a tunéziainak a többszöröse még így is. Az eladó felháborodva közölte velünk, miután megpróbáltunk 45 euróról 40-re lealkudni valamit, hogy ne vicceljünk már vele, ez itt Franciaország!
 |
| Sikátor |
Ami a fotózást illeti, semmi sem különbözik Tunéziától, itt sem szeretik, ha fényképezik őket, sőt talán itt még jobban tartanak ettől. Hiába, az európai önérzet megfertőzte őket. Meg aztán a bazárba lépve elkapott az a kicsit gyomorszorító érzés, hogy idegen vagyok. Itt nem rejtőzhettem el, mint pár metrómegállóval odébb, itt keményen kilógtunk a tömegből. Szóval errefelé tényleg vigyázni kellett az értékeinkre, és hát egy drága flancos kamera a nyakban hatalmas kihívás a bátorsági teszten. Ráadásul a kezem az exponálógombon, ugye... :)
 |
| Szembefényes utcakép |
Szerencsére minden baj nélkül hagytuk el a negyedet, de azért hatalmas feszültségtől szabadultunk meg, mikor ismét a diadalív árnyékában voltunk. Visszatértünk Európába!
 |
| A diadalív árnyékában |
Gyalog mentünk haza, hiszen csak két-három kilométer körül van a szálloda ide. El sem téveszthetjük az utat, mert olyan egyenes mint a nyíl! A diadalívtől a Castellane-on át a Masargues körforgalmáig vezet ez a sugárút, ami több mint 6 km hosszú. Ezek a franciák nagyon tudnak sugárutakat meg diadalíveket építeni, csak a közlekedéshez nem értenek, az rettenetes!
 |
| A diadalívtől a Castellane-ig |
Nem is merném kiszámolni, mennyit álltunk dugóban, független attól épp milyen napszak volt. Éjjel 2-kor ugyanakkora torlódást képes okozni egy lámpa, ami rosszul van beállítva, és átgondolatlanul, mint a csúcsforgalomban. Zöld hullámról még csak nem is hallottak, és az hogy 5-6 sávból lesz 1, mert a bekanyarodó utakról is csak egy sávban folytatódik az egyik főút például, az senkit nem zavar itt, úgy látszik. Azt hiszem nem véletlenül itt játszódik a TAXI című nagysikerű mozi. Bár így jobban átgondolva, már értem miért tekintik szuperhősnek a franciák azt a sofőrt, aki 10 perc alatt kiér a reptérre, mert szinte utópia 40-nél gyorsabban hajtani ebben a káoszban. És ha sikerül, odaérni valahova, akkor még mindig kell keresni egy parkolóhelyet, ami szintén csodaszámba megy. Egyet leszögezhetünk: nem szeretnék itt járni kocsival nap mint nap munkába, időre! Egy idegroncs lennék!
 |
| Ráérünk! |
 |
| Apa nyakában |
 |
| Homlokráncolt portré |
 |
| Pillantás a hídról |
 |
| Sarki portré |
 |
| Gondolatok halszálkában |
 |
| A vereség másnapján |
 |
| A villamos magányosa |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése