Monte Christo után szabadon

2007. 12. 05.

UniCum If vára előtt

Ma nem hagytuk magunkat, és csak azért is hajóra szálltunk. Na jó, az időjárás is a segítségünkre volt ebben, semmi szél, ragyogó napsütés. A cél tehát If vára, és a mellette fekvő másik sziget: Frioul.

A háttérben Marseille és If

A reggeli párában magunk mögött hagyott város egyre szebb képet mutatott a szigetekhez közeledve. A jegyárusítókkal, dolgozókkal együtt szálltunk ki a hajóból, egy kb 20 perces út után. Egy csodálatos sziklaerődítmény kellős közepén találtuk magunkat egy kis lépcsőzéssel, és a szemünk elé tárult Monte Cristo "otthona". A bejáratnál még egyszer leszedik az embert, mert a szigetre még belépő is van. Igazából nem értem, miért nincs belekalkulálva a hajójegybe, mert hát igen furcsa lenne, ha valaki gyalog érkezik. Szerintem akkor meg is érdemelné az ingyenes bejutást... A kapuban a francia jegyárus nyomatékosan felhívta a figyelmünket, hogy a bejáratot kettéosztó póznát balról kell megkerülni! Mintha nem lenne mindegy, hogy a kijáraton megyünk-e be! Na mindegy, a franciák logikáját nem próbálom megérteni.

Monte Christo utánérzés

Kaptam egy kis leckét is If szigetén. Vagy fél óra sétálgatás után vettem észre, hogy nincs az oldalamon a háttértár, amire a képeket szoktam letölteni. Gyorsan végigrohantam az addig bejárt területet, de teljesen valószínűtlennek tűnt nekem, hogy a karabiner kinyiljon magától. Tehát elkönyveltem a veszteséget, valaki megszabadított tőle. Az eszemet áldottam, hogy előző este lemásoltam a képeket róla, mert ha az eddigi fotók is elvesztek volna, akkor még fájdalmasabb az egész. Szomorúan indultam a várba a többiek után. Mondtam nekik, hogy a zsebesek megint arattak. Pár perc hitetlen sajnálkozás után persze kiderült, hogy Csabi volt az, aki leemelte a tokot, bebizonyítandó nekem, hogy milyen figyelmetlen vagyok, és hogy jobban vigyázzak ezután. Kemény lecke volt, de a tanítást ott éreztem kicsit sántítani, hogy idegent nem engedtem volna ilyen közel magamhoz, hogy levehesse rólam. Na mindegy, végülis ezek után figyelmesebb leszek, az biztos.

Cellafal

Egészen felszabadultan folytattam a kirándulást, és Edmond Dantes nyomait keresve sok fotózni valót találtam a várban. A cellák fölött mindenhol fel vannak tüntetve az ott raboskodók nevei, és az alsó szinten egy kiállítás is látható Dumas-ról. Kiderült, hogy Monte Cristo grófjának alakját egy éló személyről mintázta az író. A vár több termében is az eddig készült filmadaptációk mentek monitorokon, összahasonlítva őket.

Marseille látványa If várából

Másfél óránk volt a szigeten a hajónk indulásáig. Még lett volna fotóznivaló, mert akkor kezdtem volna csak igazán körbejárni a helyet, de a következő sziget, Frioul is érdekesnek ígérkezett. Kicsit izgultunk, hogy ha nem jön a hajó, akkor zsákba varrva dobnak minket is a tengerbe, és úszva kell menekülnünk, hiszen innen még máshogy senkinek sem sikerült megszöknie, mint Monte Cristónak. Megúsztuk...

Öböl Frioul szigetén

Frioul. Gyönyörű! A hihetetlen benne a klíma. Nincs messzebb Marseille-től, mint 5 km, és a tengeráramlatok miatt sokkal melegebb idő fogadott minket. Már megbántam, hogy a rövidnadrágot benn hagytam a szállodában, de hát ezt azért nem gondoltam volna. December van, ugyebár!

Kiszálláskor, még ki-ki kabátban

Egy üdülőszigeten holtidényben elég érdekes lehet az élet. Lassú, nyugodt, és talán kicsit unalmas is. A sziget tulajdonképpen egy kifli alakú tökéletesen védett kikötő.

Bóják

Ez a két kis földdarab fontos stratégiai pont volt a történelmek során. Frioul-on vagy 3-4 nagy erődítmény maradványai láthatók. Egy rettenetes kávé után csapatunk szétszéledt, és mindenki a neki tetsző csücsök felé vette az útirányt. Én a kevésbé forgalmas eldugott kis öblöket kerestem, és találtam. Szerintem ez a sziget még csúcsidényben sem lehet annyira zsúfolt, hogy ne találhasson az ember magának nyugodt partszakaszt. Az "én" csúcsom felé haladva II. világháborús lövészárkokat, bunkerokat, és hatalmas bombatölcséreket találtam.

A sziklák felett

Ja és rengeteg sirályt, kormoránt. Tehát kedvemre fotózhattam. Idő itt sem volt túl sok, mert bár eldöntöttem, ha nekem bejön a sziget, és olyanom van, akkor nem megyek a többiekkel vissza, de aztán eldőlt a kérdés, mert egyben kaptuk hatunk jegyét...

Napimádók

Végülis ízelítőnek jó volt, és ha kedvem van, bármelyik délelőtt kijöhetnék még ide, persze ha a szél és a hajósok is így gondolják majd...

Kikötői nyugalom