2007. 12. 11.
 |
| Kezdés előtt |
A nagy nap. Utoljára 1985. május 8.-án voltam meccsen. Amikor is kikapott Videoton a Real Madridtól 3:0-ra, és ez az UEFA döntő volt az utolsó, amit személyesen is megtiszteltem. A magyar focit azóta sem követtem, és ráadásul igazi koca VB néző vagyok. Azért ilyen lehetőséget, mint ez a mai, úgy gondoltam balgaság lenne kihagyni. Pont koncertmentes napunk a mai, és jegyet is sikerült szerezni, tehát mi hárman már biztos ott leszünk. Szerencsére még vagy 50.000 ember gondolta így, tehát nem voltunk egyedül a Velodrome-ban.
 |
| A keménymag |
Nagy izgalom volt, hogy a fényképező gépet majd miként engedik be, és hogy találjuk meg a "W" szektort, ahová a jegyünk szólt. Szerencsére minden szuperül ment, a géppel sem kötekedtek, pedig erre készülve Laci is, meg én is a minimum felszerelést vittük magunkkal, én egyszerűen zsebben. Pedig ha tudom, hogy ennyire nem foglalkoznak vele, akkor nem a régi 300d-met viszem be, a legrosszabb aksival... Szóval fotózásilag nem volt ideális a helyzet, pedig a helyünkről tökéletes rálátás volt a pályára a szögletzászló magasságában.
 |
| Amiből a 11-es lett |
Egyszerűen hihetetlen volt a tömeg, amint a két oldal válaszolgatva egymásnak hergelték a hangulatot. Az angol szurkolók egy rettentő magas ketrecben bújtak meg a tölünk legtávolabbi sarokban. Szükség is volt a védelmükre, mert amint megjelent az első vendég-szurkoló hatalmas füttykoncert kezdődött. Azt hiszem még nagyobb élmény lehetett volna, ha a hazai csapat nem adja ilyen könnyen a győzelmet az angoloknak.
 |
| Torres akcióban |
Az biztos, hogy nekünk minden gól élmény volt, és bár az angol csapat szimpatikusabb volt, mi az OM rajongók között ültünk, és mégiscsak elit öngyilkos küldetés lett volna, felugrálni örömünkben a vendégek góljainál. A felugrálásról jut eszembe. Ilyen fegyelmezett tömeget én még nem láttam. A támadások idejekor felugráló szurkolók, miután elmúlt az esemény, egy hátulról jövő "Assez!" felkiáltásra egy szempillantás alatt leültek, hogy mindenki lásson! Egyszerűen döbbenetes élmény volt, hogy egy visszaszólás nélkül mindenki azonnal szót fogadott! Nem tudom elképzelni, hogy ez nálunk otthon kivitelezhető lenne...
 |
| Törzs-szurkolók |
Az előttünk ülő, kissé pityókás szurkolók el sem akarták hinni, hogy mi is OM szurkolók vagyunk, hiszen még franciául sem tudunk, mi több, önkéntelenül is angolul szólaltunk meg, és a "Je sui Hongroise" mondat sem győzte meg őket arról, hogy nem beépült angol kémek vagyunk. Dódi volt az egyetlen, akinek a biztonságunkat köszönhettük, mert ő beszerzett időben egy OM pólót, és kabátját szétnyitva a franciák nagy örömére és meglepétére kivillantotta a kék-fehér OM feliratot. Azonnal fotótéma lett belőle, mert hát ilyet ők sem látnak sűrűn.
 |
| Nem érteni norvég! |
Meg olyat sem, hogy a csapatuk csúnyán kikap 0:4-re a saját stadionukban. Valószínű ez volt az oka és a hideg szél, hogy a harmadik gól után szépen elkezdtek hazaszivárogni a szurkolók.
 |
| Cissé, a Marseille sztárja |
Alig vártuk hogy hazaérjünk, hogy aztán otthon a szállodában végre nyugodtan örülhessünk a hatalmas élménynek, amit átéltünk az utóbbi 3 órában. Na jó, a koccintás sem maradt el...:)
 |
| Belépő balról, s jobbról |
 |
| Cana jól odamutat |
 |
| Mi fáj, gyere mesélj |
 |
| Taiwo vezeti a labdát |
 |
| A konkurencia |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése