johnnyfotó: Reggel egyedül

2007. 12. 10.

Reggel egyedül

Abból is látszik, hogy milyen fáradt voltam mostanság, hogy a rendszeres kora reggeli város-fotózásomhoz csak most, bő egy hét után jött meg a kedvem. Pedig nagyon szeretem így felfedezni a várost. A mindennapi álmos rutin egészen őszintévé teszi az embereket, és a máskor megjátszott viselkedésekre ilyenkor nincs még energiájuk.

Hegymenet

Gazdi kocsit hajt

Utcasöprés helyett

Persze nem mindenki rohan, sokan ráérősen kávézgatnak, egészségügyi sétájukat végzik, kutyát kísérnek a szomszédos zöldbe, hogy barnát csináljon belőle. (Ebben a témában egyébként Marseille tényleg életveszélyes, csúnyán tele van aknákkal, amibe ha belelépsz, sokáig érzed a megemésztett Pedigré Pál illatát. Nem mintha Pest különb lenne, de talán egy kicsit mégis...)

Kutya-sétáltatás

Szóval szeretem ezeket az éles, tiszta reggeleket. Én ilyenkor meditálok. Az embereket nézve jönnek elő belőlem a gondolatok, ötletek, és az alkotókedv.

Buszmegállóban

Telefon

Ma úgy kezdtem a napot, hogy első utam a hegyre vezetett. Gondoltam jó kis bemelegítés lesz megmászni megint a Notre Dame-hoz vezető utat. Csodálatos napsütésre ébredtem, tehát reménykedtem benne, hogy most jobb körülmények fogadnak majd odafenn, mint a múltkori esős napon. És ami lenn mégcsak ábránd volt, az fenn tiszta valóság lett. Karcolóan éles fények-árnyékok, és ugyanolyan éles szél. De az már nem zavart...

Szalagok a szélben

A kora reggeli mise épp akkor ért véget, és talán ez is közrejátszott, hogy egészen más hangulatba kerültem, mintha túristacsoportok vettek volna körül. Egy pár korán kelő japán túrista fotózgatott még fenn, de ők általában mást láttak meg, mint amit én kerestem, tehát nem zavartuk egymás köreit.

Pieta

If és Frioul

Utam a hegyről a kikötőbe vezetett. (Hiába no, ezek a kedvenc helyeim itt Marseille-ben.) Mivel időben jöttem, ezért még a halászoknál is sokkal több és frissebb árut láthattam. Ja, és nem csak az asszonyok árulták a portékát, mint máskor, hanem az urak is még itt húzták az időt, nem kis örömömre.