Harmadik reggelünkre ébredtünk Franciahonban.
Az ablakon kinézve ragyogó napsütést láttunk, de akkor még nem sejtettük, hogy ez a nap nem a kedvenceink közé fog tartozni. A tervünk egy hajótúra If szigetére és Il Frioul-ra. Már tegnap kinéztük, hogy honnan indul a hajó, és a 9-kor induló járat jónak is tűnt. A kikötőbe érve viszont megtudtuk, hogy ma nem indul hajó a nagy szél miatt, amiből mi ott semmit sem érzékeltünk, tehát nem szerettük a hajósokat akkor. :)
Szóval akkor "B" terv. Na az nem volt. Így egy gyors megfagyás után, kinéztük a turisztikai irodát, mint célpont. Persze még volt vagy 20 perc a nyitásig, tehát beültünk egy életmentő kávéra. A Vieux Port-nál van egy Olympique Marseille Brasserie, vagyis egy rajongói söröző.
 |
| Olympique Marseille |
Hogy jön a képbe az OM? Dódi a mi nagy focirajongónk, és kiderítette még otthon, hogy az egyik szabadnapunkon jövő héten pont játszik a Marseille a Liverpool ellen hazai pályán. Tehát az UniCum fele úgy döntött, hogy meccset nézünk élőben. A jegyárusító csak később nyit, tehát belefér még egy kis városnézés.
 |
| Hotel de Ville |
Irány a kikötő felett fekvő óváros. A járdára festett piros csíkot csak azért sem követjük, nehogy már megmondják nekünk, mit kell megnézni! :) Szóval egy másfél órás szeles séta következett a dimbes-dombos hangulatos kis városrészben. Fotós szemmel szép fények, felhők, de akkora szél, hogy majdnem levitt minket az útról.
 |
| Óváros |
Azért a hangulat elkapott minket, kicsit Montmartre-ra emlékeztető a kerület, annak minden bájával. Talán kicsit kevesebb embert láttunk, de sem az idő, sem az évszak nem a túristáknak kedvez, tehát nem meglepő.
 |
| Mosott ruhák |
Ha már a hajókázást bebuktuk, akkor kárpótoljuk magunkat a belépőkkel! Tehát a következő pont a jegyiroda. Itt sajnos vétettünk egy kis hibát. Megbíztunk az emberekben. A jegyszerzés nagy örömében nem vettük észre, hogy a Dódi mögött álló "jóképű" úriember úgy gondolta, hogy ha jegyre van pénzünk, akkor neki is kéne ebből kapnia valamit. Igaz, hogy ezt a mi beleegyezésünk nélkül tette meg. Utólag rekonstruálva a szituációt összeraktuk az egész történetet: az emberünk kiszúrta, hogy többen megyünk be a shopba, és bejött velünk, én még udvariasan előre is engedtem... Aztán a "kicsi helyen sok emberes" kavarodásban megszabadított minket a pénzünktől, és a bolt előtt motoron várakozó haverja segített gyorsan elszelelni. Ráadásul mi ezt már csak egy negyed óra múlva vettük észre a parkolóban. Ezután két "kellemes" óra következett a marseille-i rendőrségen.
És itt történt a nap legjobb pillanata is. Szerencsétlenségünkben üldögélve, vártunk a sorunkra, és egy szakállas magas emberke lépett az örsre egy csinos hölgy kíséretében. Dódi, a helyiségben tartózkodó egyetlen igazi futball-rajongó azonnal kiszúrta, hogy ő bizony Eric Cantona, a Manchester egykori nagy focistája, a 94-es év játékosa Angliában. Lásd:
 |
| Eric Cantona |
Egy képet sikerült lesipuskásként készítenem róla, de mikor láttam, hogy ez így nem fog menni, mert nagyon kiszúrta a gépet a kezemben, (na ja, a 70-200/2.8 nem a környezetbe való beleolvadásáról híres objektív) rájöttem hogy itt más taktikára van szűkség. Odamentem hát hozzá, és elmeséltem neki, hogy mi magyar focirajongók vagyunk, és épp az OM-Liverpool meccsre vettünk jegyet, mikor kiraboltak minket, és nagyon sokat segítene a napunk újraélesztésében, ha lefényképezhetném Dódival. Nos így is lett.
 |
| Cantona és Dódi |
A sztori másik érdekessége, hogy csak ezután szállták meg az örsön levő várakozók és rendőrök is őt autogram miatt, mert hát egy magyarnak előbb fel kell ismernie a francia sztárt, ugye...:)
 |
| A bicajszerelő |
A mérleg tehát: UniCum-Marseille: 1:1. Szépítettek a franciák...
 |
| Kávézóból kifelé |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése